Emlékezzél meg Nagyasszonyunk ama szent és ihletett jelenetre, midőn első koronás királyunk, szent István Tenéked ajánlotta fel önmagát, koronáját és minden népét! Te jóságosan fogadtad a felajánlást, és a későbbi századokban, a tatárjárásban és egyéb veszedelmek idején tanúsított jóságod bizonyítja, hogy valóban Védasszonya voltál e Honnak, amelyet emiatt joggal Mária országának neveznek.
Nagyasszonyunk! Te tudod, hogy e Néked ajánlott Hon a nagy háborúk vérveszteségeitől, meg a forradalmaknak Istent, Haza fogalmát tipró hevétől létgyökerében megrendült. De mi tudjuk és hisszük, hogy Te nem engeded Mária országát elpusztulni.
Kelj fel tehát, Védasszonyunk és szégyenüljenek meg a Te és országod ellenségei! Küldj segítséget a magasból, hogy itt a Duna, Tisza medencéjében és a Kárpátok alján sínylődő magyarjaid jobb jövőhöz, régi boldog, édes Hazához jussanak, amelynek minden berkében és ligetjében, völgyében és szikláján, pusztáján és erdejében egy új, boldog évezreden át áldhassanak Téged Mentőnk és Védasszonyunkként!
Hallgasd meg könyörgésünket, adj bölcsességet kormányunknak, türelmes egyetértést népünknek, önzetlen hazaszeretetet vezetőinknek. Hatalmas segítő kezeddel áldd meg egyházunkat, hogy diadalmasan harcolhassa meg harcait, „pro regno Mariano”, a Te országodért.
